Szombaton sok a program

Szombat van. Legalábbis a többiek azt mondják. Én egyáltalán nem vagyok benne biztos. Ma morcosan ébredtem vagy egy órával az ébresztő előtt a kiscserkész-jelöltjeink hangoskodása miatt, ugyanis az ő alvásidejük néhány órával előbbre van tolódva a rovercserkészek ideális alvásintervallumához képest (magyarán az ideális 8 órányi alvást cca. 2 órával hamarabb kezdik, –ennélfogva korábban is fejezik be – mint a rovercserkészek.

 Ma forgószínpadot tartottunk, délelőtt út- és sípjeleket magyaráztam, a délutáni forgószínpadon beültem Józsihoz meséket nézni Mátyás királyról, ami azért is volt fantasztikus élmény számomra, mert ezek voltak a kedvenc meséim kiskoromban. A nap fénypontja számomra, - a tábortűz és a kiscserkész-jelöltek mellett nem igazán létező csendes pihenő mellett – mint a rovercserkészek nagy részének, az ebéd volt. Paprikás!!! Mmmmm!!!! Köszönet érte különösen Gita és Márti néniknek. A tábortűzi jelenetek a csodálatosnál is fantáziadúsabbak (köszönet a jelzőért Móninak). Különösen szeretett törzsünk jelenete sikerült jól, de erről nem szeretnék részletesebben írni, mert azt mondják, az öndicséret büdös, szóval nem szeretném nagyon tömjénezni magunkat. 

Üdvözlünk otthon mindenkit és anyukámnak üzenem, hogy hiányzik…

Jó munkát!

Gábor